Nem vagy boldog a kapcsolatodban? Beszélj róla!

Többéves kapcsolat, de leginkább a megszokás tartja össze. Nem különösebben örülsz, ha meghallod, hogy fordítja el a kulcsát a zárban, nem ugrasz fel, hogy örömmel üdvözöld. Nem nagyon érzel késztetést, hogy meglepd a kedvenc ételével, vagy bármivel, végülis egy köszit sem kapsz érte, és ő se töri ki a nyakát, hogy a kedvedben járjon. Ha nagyon mélyen és őszintén elgondolkodsz rajta, igazából nem is tudod, mi is a jó ebben a kapcsolatban, nem érzed magad se boldognak, se különösebben szerelmesnek. Ismerős?

Nagyon durva felismerés, hogy az emberek nagy százaléka így érzi magát a párkapcsolatában. Tudom a nőktől, hiszen napi szinten tartom a kapcsolatot velük az online közösségemben, hogy azzal nyugtatják magukat, a szerelem úgyis elmúlik, úgysem tud lángolni hosszú éveken át, átveszi helyét a szeretet, ami szerintem egy jó nagy adag megszokással párosul. Erre szokták mondani, amikor megkérdezem, hogy vagytok, hogy megvagyunk, köszi. Persze ez mindenkinek mást jelent, és más az a szint, amivel elégedett, de ha én már azt gondolom a párkapcsolatomról, hogy “megvagyunk”, akkor érik egy mély beszélgetés otthon, hogyan lehetünk JÓL.

Ezen pedig csak Te tudsz változtatni!

Sokszor az a probléma, hogy tulajdonképpen az érintettek sem tudják, mi is a bajuk, csak azt, hogy nem boldogok. Szóval kezdetnek fogalmazd meg saját magad számára, hogy mit is hiányolsz a kapcsolatodból, mik azok, amik régen megvoltak, most pedig már nincsenek! Ez nagyon fontos, hogy “amik régen megvoltak”. Mert ha menet közben Te változtál meg, és az elvárásaid, akkor az egy teljesen más történet.

Néma gyereknek anyja se érti a szavát

Te igyekszel a kedvére tenni, de nem kapsz se köszönömöt, se viszonzást? Nincsenek közös programok? Nem veszi észre, ha fodrásznál voltál, ha szexibben öltözöl fel, úgy érzed, szinte rád se néz? Hát szólj neki! Csak nem mindegy, hogyan. Hiszti, követelőzés, cinizmus, emelt hang, szarkazmus és a pikírt stílus kizárva. A férfi nem érti, és pont az ellenkezőjét váltja ki belőle, így “már csak azért sem” fogja mondani/csinálni. Próbálj meg kedvesen kommunikálni, nyugodt hangon, és akkor, amikor tud rád figyelni. Mond el neki, mennyire rosszul esik neked a dolog, és kérdezd meg, mit kellene tenned ahhoz, hogy változtasson rajta. Valószínűleg már a kérdés által észre veszi magát, és fog is változtatni.

Rendbe lehet hozni, ha mindketten akarjátok

Ne hidd, hogy ez már feltétlen a kapcsolatotok halála, elég sok pár átmegy ezen. Sok együtt töltött év után a másik ember is szinte része a napi rutinnak, és hajlamosak vagyunk nem igazán odafigyelni rá. Igen, ez rád is igaz!

Ha le tudtok ülni beszélni erről, lehet, hogy Te is meglepődsz majd azon, hogy neked sem tűnt fel, amikor ő próbált kedveskedni, mert épp rossz napod volt, nem vetted észre, hogy valami nyomasztja, nem hallgattad meg stb. Ha ilyen választ kapsz, azon ne megsértődj, hanem vedd komolyan!

Mindehhez azonban az kell, hogy odaállj a párod elé, és elmondd, mi a problémád, mert magától a jelek szerint nem vette észre. Ehhez elengedhetetlen bizonyos mértékű bátorság és összeszedettség, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy változás történjen.

A problémákat csak akkor lehet megoldani, ha megbeszélitek, ezért ha gondod van, és úgy érzed, nem vagy boldog, állj elé, és mondd el neki, mi a probléma, így még lehet esély arra, hogy újra minden a régi legyen! Néha nem árt megkérdezni, hogy “tehetek e valamit érted, hogy jobb napod legyen?”

Az pedig a legnagyobb önbüntetés, ha azért nem lépünk, vagy változtatunk, mert a másik sem teszi. Egy kapcsolatban nem a ” félútig” kell csak elmenni, és 50%-os felelősséget vállalni, ha pedig a másik fél nem jön el félútig, visszafordulni.

Néha a 100%-ot és a teljes utat be kell vállalni, mert ezt hívják feltétel nélküli szeretetnek. És lesz olyan alkalom, amikor majd Ő teszi meg ugyanezt érted, hidd el.