Önbizalom és anyaság

Önbizalom nélkül az anyaság (is) egy örök szorongás, márpedig sajnos a társadalom gondoskodik arról, hogy elvegye még azt a keveset is, ami egy kezdő anyukának van.

Újdonsült anyaként tele vagyunk bizonytalansággal, már a várandósság 9 hónapja alatt is, sőt!

Ha elmúltál harminc éves, és nincs stabil párkapcsolatod és gyermeked, gyakran megbélyegeznek.  Egy osztálytalálkozón, ahol már szinte mindenki anyuka, rosszul érzed magad, mert Te mondjuk “csak” karriert tudsz felmutatni. Sokan az anyasággal kapcsolatos nyomást már a gyermekvállalás előtt érzik, és sajnos vannak, akik ennek a nyomásnak engedve házasodnak (majd elválunk, ha mégse sikerül), netán szülnek.

A várandósság 9 hónapja alatt is rengeteg kéretlen tanáccsal bombáznak, ha elhízol, jobban, mint az átlag, azért vesznek a szájukra, ha esetleg szuperfitt maradsz, és pocakkal is “kockás” hasú, akkor meg azért,mert biztos sanyargatod magad, és a gyereket is.

A szülés körülménye is örökzöld téma, előbb kérdezik meg többször, hogy szültél, mint azt, hogy van a baba, vagy Te. Ha császárral szültél, bármilyen oknál fogva, rosszalló tekintetekkel és véleményekkel találkozol, mert Te nem vagy akkor igazi anya sokat szerint.

Amikor megszületik a baba, és otthon maradsz, még jobban ki vagy téve a mindenféle fórumokon lévő észosztásnak, ahol sok unatkozó anyuka(nem is tudom, gyerek mellett hogy van sokaknak ennyi idejük) mindennel kapcsolatosan expertek, ledoktoráltak, kéretlenül is tanácsot adnak, véleményt alkotnak, általánosítanak, összehasonlítanak, esetleg pálcát törnek feletted, mint anya.

Mint kezdő anyuka, egyébként se vagyunk tele túlzott önbizalommal, mitől is lennénk, de ezek az ítélkezések még jobban el tudnak bizonytalanítani, összezavarni, kibillenteni az egyébként is labilis új szerepünkből és életünkből.

Persze nem arról beszélek most, hogy bárki rosszat akarna, jóindulatúak (legtöbbször) ezek a tanácsok, mégis nagyon tudnak fájni, mert burkoltan mindig benne van az ítélkezés. Ha nem szoptatsz, rossz anya vagy, ha szoptatsz még 3 évesen is, az is furcsa sokaknak. Ha nem hordozol, rossz anya vagy, ha hagyod a gyereked sírni, akkor is. Ha hordozol, vagy mindig felveszed, elkényezteted… Ha nem viszed 3 éves koráig közösségbe, nem szocializálódik a gyerek, ha viszed, rossz anya vagy, mert lepasszolod. Ha a férjed mindenben segít, egy papucs, ha nem segít, egy önző bunkó.

Ha mész edzeni, és törődsz magaddal, akkor önző vagy, ha nem mész, akkor igénytelen trampli.

Sorolhatnám még a rengeteg pro-kontra témát, egy a lényeg, sokak szerint bármit csinálsz, nem tudsz jó anya lenni.

Hidd el, nem tudsz mindenkinek megfelelni. A legnagyobb hiba egész nap a netes fórumokat bújni, és idegen anyukák véleményére alapozni, akiket nem is ismersz.

Mint kezdő anyuka, találj egy mentort magadnak (már a terhesség ideje alatt), egy olyan családanyát, akit ismersz személyesen, tudod, hogy él, és felnézel rá, tiszteled őt, számodra hiteles.

Próbálj meg inkább tőle tanácsot kérni, személyesen menj el hozzá, nézd meg, Ő hogy csinálja. Ismerd meg az életét, és ha még akkor is Ő az etalon, akkor biztos, hogy fog tudni Neked használható és értelmes tanácsot adni.

Ettől még fórumozhatsz, de ne vegyél mindent szentírásnak, ami ott elhangzik, és főleg ne vedd magadra.

A Facebook-ozók legnagyobb százaléka otthon lévő kisgyermeket anyuka, aki így él közösségi életet egy virtuális térben.

Menj el inkább egy baba-mama klubba, és ott beszélgess személyesen, cserélj tapasztalatot, ha szeretnél.

És most jön a lényeg: HIGGY MAGADBAN!

Hidd el, hogy tudod Te is jól csinálni! Az a gyermek benned növekedett 9 hónapig, belőled van. Te tudod, mi kell neki, és mi kell neked, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyél. Nincs két ugyanolyan élet, test, gyermek, terhesség.

Ne engedd, hogy idegen emberek lelkiismeret furdalást okozzanak, vagy kibillentsenek! Tudd, hogy nem véletlen Téged választott az a gyermek az anyjának, neki TE TÖKÉLETES vagy!

Hallgass a belső hangodra és intuíciódra, figyelj a gyerekedre, magadra, összpontosíts.

Ezt csak úgy tudod megtenni, ha “csend” van a fejedben!

Bízz magadban, hogy Te is tudni fogod a helyes utat, tiszteld magad annyira.

Ha pedig tanácsot kell kérj, olyanoktól tedd, akik példaképek számodra az anyaságban, és nem érzed bennük az ítélkezést, a maradéktalan elfogadást viszont igen.

Ha valamihez kell önbizalom és hit, akkor azt hiszem az Anyaság az!

 

0 válasz

Szólj hozzá a bejegyzéshez! Érdekel a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.