My Body Balance – Így étkezem én

Sokan írtatok üzenetet az összefoglaló videóm óta. Én/mi vajon mit eszünk, ha ilyen sok mindent nem fogyasztunk?

Higgyétek el, van élet glutén, cukor és tejmentesen is, és ebbe még senki nem halt bele, sőt. 🙂 Elolvasom

Egy hónap az Istenek szigetén, Balin – II. rész

Kalandozásaink Nusa Dua-n és a sziget déli részén 3 hét után lassan a végéhez közeledtek. Így sem néztünk meg itt mindent amit szerettünk volna, (pl. az Omnia Bali nevű gyönyörű beach club-ot ahová Lenny-t sajnos még délután sem engedték volna be) de majd legközelebb pótoljuk amit lehet.

Rutinosak vagyunk. Az utolsó nap reggelén mindössze 1 óra alatt összepakoltunk mindent és bevált sofőrünkkel elindultunk a második szállásunkhoz Ubudba.

Ubud Bali szíve és lelke

 

Ez a történelmi és kulturális központ is, valamint itt található az ősi királyi rezidencia. Több mint 1 óra autóútra van Nusa Dua-tól a dzsungel közepén és errefelé is jó nagy a forgalom, mint szinte mindenhol a szigeten.

A mi szállodánk (Bali Spirit and Relax Hotel) a Monkey Forest-től séta távolságra egy mély folyóvölgy oldalában található, részben ezért is esett rá a választás. Itt is vannak ennél nagyobb és szebb sokcsillagos resort-ok, de egyik sem 20perc sétára a központtól és főleg nem ilyen környezetben. Elképesztő volt a hotel kertje, a kilátás a szobánkból és a környék is.

 

Nyugalom és jóga

 

5 perc sétára volt például a folyó másik oldalán az Ubud Yoga Center, ahol több órán is részt vettem korán reggel amíg a fiúk még aludtak. Valamint itt is (mint sok helyen Balin és főleg Ubud-ban) volt egy közösségi iroda és kávézó ahol a digitális nomádok vernek tanyát laptopjaikkal és intézik ügyeiket amikor csak kedvük tartja. Nagyon sokan élnek már így jelenleg a világban,de Balin találkoztam a legtöbb ilyen életvitelű emberrel. Két jógaóra között, egy zaccos Bali kávét kortyolgatva intézik az üzleti teendőket a neten, majd robogóra pattannak és irány egy rizsterasz vagy vízesés.

Van tehát egy nagyon sajátos nyugodt és szabad hangulata ennek a résznek ami rögtön megtetszett mikor odaértünk.

Monkey Forest

 

Az első utunk késő délután a Majom Erdőbe vezetett, mert Lenny napok óta be volt sózva hogy láthassa őket. Ez Ubud egyik legnagyobb látványossága, ami abból is látszik hogy hatalmas látogatóközpontot építettek mellé és minden nagyon rendezett. Kb. 800 majom él szabadon egy hatalmas területen és gyakorlatilag azt csinálnak amit akarnak.

Ételt bevinni, etetni őket szigorúan tilos, de a sapkát, szemüveget stb. is érdemes elrakni, táskát bezárni, mert vannak köztük bűnöző hajlamú egyedek, akik pillanatok alatt zsebelik ki a velük szelfiző ostoba turistát.

Megetettem én is amit tudtam mielőtt bementünk, de arra nem voltam felkészülve hogy a bekapcsolt táska résén keresztül is képesek kikapni a kajásedénynek gondolt fülhallgató tokomat. 5 másodperc volt az egész és már vitte is. A csúzlis őrök egyből rohantak utána, de már mindegy volt. Remélem lopnak hozzá iPod-ot is és legalább buliznak egy jót! 🙂

 

 

 

Amúgy semmi gond nem volt velük, engedik a fotózást is ha olyan kedvük van és a környező erdő is gyönyörű. Kötelező program ha Balira megy valaki.

A legtöbb vízesés, rizsterasz, instahinta, vulkán, az úszótemplom mind Ubud-hoz van közelebb ezért itt szinte minden nap mentünk valahová. Itt is érdemes egy napos, sofőrős túrákra menni és 4-5 dolgot is megnézni egyszerre.

Waterfall addiction

 

Az első ilyen túránkban a Tibumana vízesés (2 vízesés egy helyen) – Mount Batur vulkán – Tegalalang rizsterasz – és közben egy Kopi Luwak kávézás egy kávéfarmon – állomások voltak benne. Ez fért bele egy napba.

Egyik hely sem okozott csalódást és mindegyik hozta a korábban már képeken is látott elképesztő látványt. Nem nagyon lehet erről olvasni, de a vízesésekhez kötelező a fürdőruha, törölköző, váltóruha, és akár egy vízhatlan táska.

 

 

Sokszor csak a patakokban gázolva lehet eljutni hozzájuk, de minden lépcsőzést sziklán ugrálást és fáradtságot megért mindegyik amit láttunk. Persze itt is mindenki szeretné elkészíteni a tökéletes “ #csakénésavízesés” fotókat ami miatt sokszor várni kell hogy odajuss. Aki nem szereti az ilyesmit mehet reggel 7-8 körül is és valóban egyedül lehet.

A kávéfarmok nagy turistacsalogatók, jó sok is van belőlük az utak mentén, de a jobbak bemutatják az egész eljárást és szuper kostolókat is adnak, így ez a program is megér egy órát. A híres cibetmacskakakából kinyert Kopi Luwak kávé egyébként baromi erős. Én aztán bírom a kávét, de ettől szívdobogást kaptam.

 

Tegalalang rizsterasz

A nap fénypontja egyértelműen a Tegalalang rizsterasz volt.

 

 

Elmondani szinte nem is lehet milyen először meglátni ezt a völgyet fentről. Rengeteg jobbnál jobb kép van az instán, na ezt szorozzátok még meg 10-el. Gyönyörűen kialakított arborétum ez, ahol már rég nem a rizstermelés a lényeg, de ez szinte lényegtelen is. Szép és kész!!! Tessék egyet hintázni a dzsungel fölött, kicsit leülni egy nyugodtabb helyen és élvezni a látványt, a zöld 50 árnyalatát.

 

 

 

 

(Tipp: A Kanto Lampo vízesést egy másik napon látogattuk meg, és ha tehetitek ne hagyjátok ki ti sem. Kb. 10 kilométerre van Ubud-tól és a legszebb/ legnagyobb vízesés volt amit kint láttunk. Ezzel együtt a legmacerásabb is mert, vagy csúszós köveken levergődve, vagy derékig a folyóban evickélve lehet megközelíteni. A férjem itt a nyakában vitte Lenny-t. Csak a legszükségesebbeket vigyétek le a kocsiból, mert úgyis eláztok. 🙂 )

 

 

 

 

Pezsgés Ubudban

Amikor épp nem kirándultunk valahová Ubud sétálóutcája mindig jó volt egy kis sétára, nézelődésre, este egy jó vacsorára. Nusa Dua-n nem volt ilyen hangulatú butikokkal, éttermekkel tarkított utca, így jó volt kicsit nézelődni.

A főutca felső végén pedig ott a nagy piac ahol mindent meg lehetett venni a bolti árak feléért is. Sokszor voltunk bent este is, mert a hotelből két óránként ment transzfer Ubud központjába. Az ételekben/éttermekben itt sem csalódtunk, bárhová ültünk be mindig jót ettünk.

Sokan figyelmeztettek hogy a dzsungelben rengeteg lesz a szúnyog, de mi ezt nem igazán tapasztaltuk. Igaz meg is tettünk mindent ellenük, mert flakonszám vettük a helyi pár száz forintos szúnyogriasztót, amit minden boltban lehet kapni és hatékony is volt. Ezzel nem volt tehát problémánk és igazából mással sem. Egyszer sem volt rossz a gyomrunk, a csapvízzel sem volt baj, pedig biztosan nyeltünk belőle, még ha nem is akartunk.

Ulun Danu úszótemplom

A következő egész napos túránk a sziget északi végébe vitt a Beratan tóhoz, amin az Ulun Danu “úszótemplom” is található. Az itt talált új állandó sofőr itt is nagy segítség volt, mert bár neki ez plussz idő és kerülő volt, felvitt a három egymás mellett lévő tó fölé, ahol gyönyörű kilátókból lehetett megcsodálni Bali hegyvidékét.

 

 

 

 

Az Ulun Danu templom egy hatalmas és nagyon látogatott komplexum, főszezonban sok ezer helyi és külföldi turistával, de ennek ellenére itt sem csalódtunk. Bár kicsit esős volt az idő, lenyűgözött minket a vízre épített gyönyörű templom és a környezete is. 1000 méter felett van, ezért nagyon friss volt a levegő és kellemes a hőmérséklet.

 

 

(Tipp: ne mozogjatok együtt a csordával a parton, azonnal béreljetek egy csónakot, evezzetek oda a templomhoz és tolakodás nélkül csinálhatjátok a jobbnál jobb képeket. 🙂 )

 

Tirta Empul Templom

Így a végéhez közeledve még szeretnék megosztani veletek egy különleges élményt.

Ha csak tehetjük mindig igyekszünk megismerni utazásaink során a helyi embereket, kultúrát és a vallást is. Rengeteget lehet tanulni így a világról, akkor is ha te nem feltétlenül abban hiszel amiben ők.

 

 

Így jutottunk el Sri Lankán egy 2000 éves sziklatemplomba, ahol áldást is kaptunk a buddhista szerzetesektől. Balin pedig a Szent Forrás (Tirta Empul) templomához látogattunk el, ami a világörökség része is.

A sofőrünk vitt minket körbe, aki hindu vallású és jól ismeri a templomot. Áldásért jönnek ide is az emberek Indonézia minden részéről, hiszen a helyi vulkáni forrásból származó víznek különleges erőt tulajdonítanak.

Adj hálát és kérj

A rengeteg medencébe ömlő vízsugár mind mást szimbolizál: egészség, boldogság, szeretet (senki nem kér viszont itt gazdagságot, anyagi javakat) és sorban haladva mindegyiknél meg is mártóznak az emberek. Nagyon meghitt és rengeteg erőt adó élmény volt mindannyiunk számára.

 

 

Rengeteg kisebb utunk, sétánk, élményünk volt még, de fent leírtak voltak a legfontosabbak.

Sok minden ki is maradt, ezért szinte biztos hogy visszatérünk még ide. Megnézzük a déli strandokat, kicsit Kutát és Seminyak-ot is. Rengeteg lehetőség van ebben a szigetben, minket elvarázsolt teljesen.

Ha tetszett nektek ez a kis beszámoló, igyekszünk majd más útjainkról is írni a jövőben. Addig is menjetek, utazzatok, kiránduljatok és ismerjetek meg minél többet a világból!

 

Puszi

Alma&Attila&Lenny

Egy hónap az Istenek szigetén, Balin – I. rész

Miért pont Bali?

Mi általában fél évvel az utazás előtt már elkezdünk tájékozódni, és szervezkedni. Mivel soha nem utazási irodán keresztül utazunk, és mindent magunknak szervezünk, ez egy időigényesebb folyamat, de megéri, mert hatalmas szabadságot ad.

Nem igazán szeretünk másokhoz alkalmazkodni, de az biztos hogy kell angol nyelvtudás és némi rátermettség ahhoz, hogy segítség nélkül is nekivágj (+ egy  jó nagy adag türelem és idő, mire megtalálod a tökéletes szállást).

Amikor 1 hónapra mész, ott azért több szempontot is figyelembe kell venni. A mi prioritásunk mindig az, hogy csodás természeti és kulturális adottságokkal rendelkezzen a hely, lehessen barangolni, járni a természetet, legyen tenger vagy óceán, és minél többet lehessen látni, tapasztalni és megismerni.

Azokat is megértem, akik ki sem mozdulnak a szállodából, az étterem a bár és a part között ingáznak egész nap, ugyanazokat a fotókat és helyszíneket kattintva el tucatszor. Mi nem ilyenek vagyunk.

Több uticél is versenyben volt, végül összevetve a repülőjegy – szállás – és az ottani élet költségeit, Balira esett a választás.

Mit pakoljunk?

Mindig listából „dolgozunk”, amikor pakolunk egy útra. Ami a ruházkodást illeti, „szetteket” válogatok össze, amiket lehet kombinálni, hogy ne vigyünk felesleges dolgokat, és csak annyit pakoljunk, hogy legyen hely hazafelé a kint vásárolt daraboknak is.:-)

Mivel gyerekkel utazunk, alap, hogy kézipoggyászt soha nem viszünk, így szabadon lehet a kezünk. Ami a három nagy bőröndbe belefér, az jöhet velünk, maximum egy hátizsák és egy kis méretűre csukható babakocsi. Szerencsére a Babagúz kölcsönzőtől kaptunk egyet, amit még a repülőre is fel tudtuk vinni magunkkal, ez nagy segítség volt.

Az alapvető gyógyszer csomag mindig velünk van, valamint vitaminok, és persze szúnyogriasztó minden formában és mennyiségben.

Az utazás

Bali nekünk 18 órás út volt, egy Dohai átszállással. Vannak ennél jóval hosszabb akár 26 órás utak is oda, valamivel olcsóbban ugyan, de azt kisgyerekkel nem ajánlom senkinek. Ilyen hosszú repülésünk még nem volt Lenny-vel, de mivel már sokszor ült gépen reméltük hogy nem lesz gond. Szerencsére nem is lett.

Korán reggel indultunk és másnap reggel értünk oda, ezért volt benne délutáni és éjszakai alvás is, amit ő a kis bioritmusa szerint csinált is. Kicsit kellett őt szórakoztatni, de egyetlen hiszti nélkül letudtuk. A biztonsági kapuk továbbra sem a barátai, meg az őrök sem, akik közül az egyik valamilyen érthetetlen okból meg is motozta őt visszafelé Dohában, de hősiesen bár legörbült szájjal tűrte ezt is.

Az összecsukható babakocsi végül jó ötletnek bizonyult, mert Dohában sokat kellett sétálni a terminálok között és kicsit sietni is kellett.

A Qatar gépein nagyon jó a kiszolgálás, többszöri étkezés van, de ezen felül is lehet kérni szinte bármit. A gyerekek kapják meg először az ételeket és a felszállás előtt egy kis hátizsák ajándékot is kapnak. Kifestő, kis játék stb. Ennek Lenny nagyon örült. 🙂

Sokan mondják hogy kisgyerekkel milyen nehéz a repülés és ezért inkább el sem indulnak. Én meg mindig látom az utazások alatt az akár pár hetes babákkal és 3-4 gyerekkel utazókat. Ez is csak szoktatás kérdése, ha a gyerek tudja mire számíthat nem lesz nagy gond.

A szálloda autót küldött értünk a reptérre (a booking-on lehetett ezt is intézni) így nem kellett a hosszú út után taxiért rohangálni. A reptértől Nusa Dua kb. 20 percre van, a sziget egyetlen rövid autópályáján lehet odajutni.

Első szállás

Nusa Dua Bali délkeleti részén található. A helyiek szerint itt a legtisztább a tenger, a hotelek miatt állandóan takarítják a partokat, szeméttel alig lehet találkozni. Minden gyönyörűen parkosított, olyan mintha egy arborétumban sétálna az ember. A parton végigfut egy kikövezett járda/bicikliút amin végig lehet sétálni az egész szállodasoron és a beach-eken.

A hotelek főépületei szerencsére nem közvetlenül a parton tornyosulnak (nincsenek is sok emeletes nagy monstrumok) hanem kicsit hátrébb helyezkednek el a medencék és parkok mögött, így nagyon hangulatos sétákat tudtunk tenni.

A Sol Beach Hotel egy nagy lánc a Mélia csoport tagja, de ahogy észrevettük sokkal jobb ár/érték aránnyal rendelkezik mint a többi hotel a parton. Az egyik legszebb kertje is ennek a hotelnek volt, halastóval, teknősökkel, vízi madarakkal, mókusokkal. A legtöbbet etetni is lehetett ami kiválóan lefoglalta Lenny-t reggelente.

 

Szempont volt hogy a szoba nagy legyen, ne a szokásos 25 négyzetméter. Így volt hely játszani az 50 négyzetméteres teraszos kis minilakásban. Nem ez a legdivatosabb, legújabb, legmenőbb hotel a parton, de nem is ilyet kerestünk. Aki bulizni akar mehet a sziget másik oldalára Kutára. Itt nyugalom volt, csend és nem volt tömegnyomor. A gyerekmedencét szinte végig csak Lenny használta.

A személyzet mindenben segített, mindenki mosolygott ránk és persze imádták a kis szőke gyereket. Tökéletes volt a tisztaság, nagyon bőséges a reggeli, kiválóak a vacsorák….tényleg csak jó tapasztalatunk volt a hellyel kapcsolatban.

Minden este volt valamilyen program is. Táncos zenés műsorok, tűzzsonglőrök stb. és minden héten volt tüzijáték is nem messze a parton.

All inclusive ellátásra is van lehetőség, de ezt mi nem vettük igénybe, mert egyszerűen nem tudtuk volna megenni, meginni ami benne van. Egy bőséges reggeli, kis délutáni gyümölcs és egy vacsora tökéletesen elég volt. Aki meg 4 óránként végig akarja enni inni a nyaralást az fizessen be nyugodtan.

Közlekedés, árak, vásárlás

Az első egy két napban mindig felderítünk kicsit. Hol van a legközelebbi nagyobb bolt, gyógyszertár, közeli éttermek, bármi amire szükség lehet az ottlét alatt. Ezt sokszor nem lehet előre kinézni a neten. Mi is kerestük a szupermarketet ami nem messze volt a google térkép szerint, aztán kiderült hogy a hely egy kis trafik.

A hotel mellett 200 méterrel végül meg is találtuk a környék legjobb boltját (Pepito) ahol szinte minden volt amit itthon is lehet kapni. Nem kell tehát mindent otthonról hozni, itt is be lehet szerezni normális áron szinte bármit. Az árak hasonlóak, de inkább alacsonyabbak mint itthon.

Egy dobozos üdítő pl. 6500 rúpia (130 forint). Az ételek szintén olcsóbbak. 50.000 rúpiáért (1000 forint) szinte bárhol lehet enni egy főételt, 600 forintért meg levest. De Ubudban voltunk olyan étteremben (a Tripadvisor-on Top 10es volt) ahol 1000-1200 forintért levest és főételt is kapott az ember.

Az alkoholok, főleg az import borok (sajátjuk alig van) viszont nagyon drágák. 6-8000 forint is lehet egy üveg, mert nagyon magas rajta a helyi adó. A hotelben és éttermekben 1500-2000 forint körül vannak a koktélok, 800 forint egy nagy kókuszdió ami sokszor két embernek is elég és még a belsejét is meg lehet enni. A 21 % adót és 10 % szervízdíjat rá szokták tenni a számlára, ezzel számolni kell.

Ruhát, ajándéktárgyat mi inkább Ubud-ban vásároltunk. Itt rengeteg jó bolt, hangulatos étterem és kávézó van a főutcán, valamint egy nagyon jó piac is a központban, ahol szintén lehet alkudni. Nusa Duán a szállodasor végén pedig van egy nagy bevásárlóközpont (Bali Collection) sok üzlettel, étteremmel, színházzal.

Itt az árak európaiak, de érdemes szétnézni mert vannak kifejezetten jó, olcsóbb butikok is.

Azt nagyon szerettük hogy a legtöbb boltban nem adnak már műanyag szatyrot (ez be van tiltva) és szinte mindenhol fém vagy bambusz szívószálat használnak. Ugyanakkor viszont sokszor kell keresni az utcákon kukát, mert sajnos nincs.

Hagyományos tömegközlekedés nincs, taxi viszont mindenhol. Folyamatosan kérdezik is hogy elvihetnek e. Az ár megegyezés szerint alakul és érdemes alkudni. Egy 150 km-es, több megállós 6órás túrára 700.000 rúpiáért (12000 forint) vittek el. A sofőrök pontosak, megmutatják a helyeket, megvárnak amíg csinálsz pár képet.

Nem volt velük rossz tapasztalatunk. Minden autó japán és a legtöbb 7 személyes kisbusz, így akár többen is össze lehet állni egy túrára.

A közlekedés ellentétes mint itthon és kissé kaotikus. Aki nem bírja az ilyesmit ne nézelődjön, inkább olvasson út közben, mert a sávokat nem igazán tartják, centikre kerülik el egymást és a motorosokat is akikből rengeteg van.

Az utak szűkek és gyakoriak a dugók, főleg Ubud központjában. Balesetet, tolakodó tahókat, egymásra dudálást, ideges sofőröket mégsem láttunk soha. Szépen nyugodtan megoldanak mindent, nem stresszelnek. Ha találsz egy jó sofőrt az általában megadja a whattsup elérhetőségét és tudod hívni máskor is.

Érdemes egy emberrel menni, mert sokat tudnak segíteni, és hasznos infókat lehet szerezni tőlük.

Léteznek nagy shuttle buszok is amik nagyon olcsón elvisznek a szigeten szinte bárhová, de ez inkább a kalandvágyóbb hátizsákos utazóknak ajánlott. A robogó bérlés is nagyon népszerű, de ezt mi gyerekkel nem kockáztattuk. A helyiek viszont vígan viszik az egész családot, kisgyerekeket, kutyát, macskát a motoron. Ez ott természetes.

Tanah Lot, Uluwatu

Ezt a túrát mi szerveztük, itt fizettünk 700.000rúpiát fél napra a sofőrnek. Délután 1kor indultunk és este 8 körül értünk vissza. Két nagyon szép templomot látogattunk meg. A második időhöz volt kötve, mert Uluwatu-ban este 6kor a naplemente közben adják elő a helyiek a Kecak táncot.

Az első templomhoz (Tanah Lot) ami gyakorlatilag egy kis sziget a part mellett, Bali nyugati oldalára, Kuta fölé kell elmenni. Kb. másfél óra az út pedig a távolság nem nagy. Érdemes számolni a dugokkal, nagy forgalommal, főleg a főszezonban. (Július, Augusztus, December) Minden ilyen ismertebb turista látványosságnál rengetegen vannak.

A parkolók tele taxikkal, buszokkal, rengeteg az ázsiai és orosz turista. Egy-egy képért sokszor sorba kell állni, de abszolút megéri mert gyönyörű a hely. Érdemes feljebb sétálni és nem az első kilátónál fotózni, mert feljebb alig vannak.

 

Rengeteg üzlet és étterem van a környéken, de gyakorlatilag mindenhol ugyanazt árulják a szigeten, úgyhogy nem marad le semmiről aki nem vásárol.

Innen délre indultunk tovább Uluwatu templomához, az út szintén kb. másfél óra volt. 5 után értünk oda és még volt időnk megnézni a templomot mielőtt elkezdődött az előadás. Erre kb. 2000 forint volt a felnőtteknek a jegy.

Lenny-nek szinte soha sehol nem kellett jegyet venni ( 3,5 éves), csak intettek hogy mehet. A Kecak tánc este 6kor kezdődik, de érdemes hamarabb beülni a nézőtérre ha jobb helyet akar az ember.

Mindig teltház van, nem érdemes elkésni. 30-40 táncos vesz benne részt és meséli el Bali történetét. Az egyetlen olyan show volt, amit valaha láttunk, amiben nem volt hangszeres zene. Még is működött.:-)

Érdemes megnézni mert szórakoztató és közben egy gyönyörű naplementét is meg lehet csodálni. 1 órás a műsor, ami közben akár igazi majmok is megjelenhetnek a nézőtéren. Csak figyelni kell hol kezdenek sikítozni a turisták… 🙂 A majmokkal a környező erdőben is érdemes vigyázni, ételt nem elővenni, táskákat bezárni.

Nusa Penida

Nusa Penida a legnagyobb szomszédos sziget a környéken, tiszta időben Nusa Dua partjairól át is lehet látni. Ide mindenképpen szerettünk volna átmenni, de nem terveztük meg előre. Pár nappal az érkezés után érkezett üzenet az Instára egy Bali-s kép alá, hogy nem szeretnénk e meglátogatni Nusa Penidát.

Kicsit utána néztünk a cégnek (seeyouinnusapenida) és üzenetben fel is vettük a kapcsolatot. Mikor nem írtunk vissza az ajánlatukra egy napig, még engedtek is az árból. Az egy napos túrában (átszámolva 30 ezer forintért hármunknak) itt benne volt a sofőr a Sanur-i kikötőig, (nagyobb forgalomban egy óra út) onnan a 40 perces speedboat jegy Penidára, a helyi sofőr aki körbevisz 4 helyen, egy ebéd és persze a visszaút a hotelig.

Az utazás rendben volt, a sofőr időben ott volt korán reggel, mindenhová kísért minket, megvárta amíg elindul a hajó és csinált rólunk egy képet amit átküldött a másik a sofőrnek aki a szigeten várt. Nem ma kezdték, ez látszott.

A hajó kb. 100 személyes, nagyon gyors, viszont nem tud kijönni a partra ezért be kell gázolni hozzá térdig a tengerbe. Reggel tehát még nem érdemes a legszebb hosszú ruhánkban elindulni. Itt is szabály hogy strandpapucs, váltó nadrág, póló, bikini/fürdőgatya mindig van a táskában.

A napi program a klasszikus Kelingking Beach- Angel’s Billabong- Broken Beach- Crystal Beach négyes volt. Ez fér bele egy napba. Itt is abszolút igaz lett hogy ha szépet akarsz látni menned kell érte. Már az első állomáshoz is elképesztő hegyi “utakon” jutottunk el. Pár kilométer rendes aszfalt után jött a salakos kátyús hegyi szakasz.

 

 

 

A nap végére izomlázunk lett a kapaszkodástól, pedig a sofőr megtett mindent amit lehetett. Egyszerre több tucat kisbusz járja itt az utakat, a megállók közelében dugók is lehetnek. Sok turista próbálta meg önállóan robogóval teljesíteni a túrát, aztán mikor a sáros úton elverte őket a délutáni eső, szerintem átgondolták.

Viszont már az út is gyönyörű, nagyon magasra visz fel kis hegyi falvakon át, úgyhogy lehet nézelődni. Jelenleg mindenhol építkeznek a környéken, Bali kezd tele lenni, jönnek hát át a turisták Lembongan és Penida szigetére.

Kelingking-ről korábban már rengeteg képet láttunk, de érkezés után a valóság így is sokkoló volt. A legszebb tengerpart amit valaha láttam. Elképesztő sziklák, kilátás, lent a mélyben pedig a kristálytiszta érintetlen öböl. Di Caprio érezhette ezt mikor megérkezett a filmben A Part-ra. Csak néhányan merték megkockáztatni hogy lemennek a meredek ösvényen az öbölbe.

Mi sajnos nem tehettük meg Lenny-vel, de ide biztosan visszamegyünk még és megoldjuk. A híres instás képek nagyon viccesen születnek, egy szerencsétlen kisfa ágai közé felmászva készíti el a helyi vezető, vagy a párod. Na ez az amit soha nem látsz majd fent a neten, csak a szépen retusált végeredményt. Kis sorbanállás itt is volt, de nem volt vészes. Kíváncsi vagyok mi lesz majd csúcsidőben.

Indultunk is tovább az Angel’s Billabong- Broken beach állomáshoz. Ezek egymás mellett vannak, így megúsztuk egy úttal. Az első egy természetes infinity pool, derékig érő vízzel, kilátással a tengerre. Itt egy kicsit sokan voltak és ott is felejtették magukat a hely közepén, így nehezebb volt egy jó képet összehozni. Ettől függetlenül meseszép az öböl, azt meg sajnos el kell felejteni hogy modern Robinson-ként egyedül fedezzük fel a természet csodáit.

A Broken Beach pár száz méterrel arrébb van. Egy szinte teljesen zárt kristálytiszta vizű öböl, aminek egy természetes kőhíd alatt van kijárata a tengerhez. Lemenni nem lehet sajnos, csak a tenger felől lehet bejutni. Itt is gyönyörű a kilátás és körbe lehet sétálni az egész öblöt. Nagyon tetszett!

Az egész napos túrához egy ebéd is járt, amit itt fogyasztottunk el, egy nemrég épült kis étterem teraszán. Ez is jól meg volt szervezve, gyorsan hozták, finom volt.

Indultunk is tovább Crystal Beach-re mert tartani kellett a programot. Balin sokszor beborul kora délután és néha esik is, de szerencsére ez most az újabb egy órás zötykölődés alatt kapott el minket. Mire odaértünk, nagyjából el is állt. Ez a part szintén egy öböl, kis szigettel a közepén, amin templom is van.

Gyönyörű pálmafákkal, tiszta parttal, jó snorkel-ező helyekkel. 1000 forintért egész napra lehet bérelni két napágyat, ernyővel. Itt végre szabad program volt, eldönthettük melyik esti speedboat-al megyünk haza. Órákig játszottunk Lenny-vel a parton, fürödtünk, kagylót gyüjtöttünk, aztán lassan indultunk vissza a hajóhoz.

A sofőr itt is megvárta míg beszállunk. Megköszöntük neki a napot és elindultunk vissza a Sanur-i kikötőbe.

Nagyon jó kis túra volt, feltöltődve bár kicsit fáradtan ültünk egymás mellett a hajóban és tudtuk hogy ide még biztosan vissza fogunk jönni!

….folyt köv.

( a blog második része hamarosan érkezik:-))

Elindult a YouTube csatornám!

Hosszú idő után újra indult a YouTube csatornám, melyet Te szerkeszthetsz majd! Igen, komolyan gondolom, hiszen a legfőbb motivációm az volt az indulásnál, hogy minden olyan témára választ tudjak adni, amire valóban kíváncsi vagy. Elolvasom

Nyaralás repülővel és egy 11 hónapossal

Júniusban már voltunk nyaralni 2 hetet Olaszországban autóval, amikor Lenny 8 hónapos volt, erről ITT olvashatsz.

Most viszont rászántuk magunkat egy repülős útra is, az ulticélunk Cannes volt. Minden évben megfordulunk itt, az egyik kedvenc helyünk, ezért idén sem szerettük volna kihagyni. Fantasztikus egy hetet töltöttünk ott, csodás idővel, de sokkal kevésbé zsúfoltan, mint nyár közepén.

Elolvasom

Nyaralás autóval és egy 8 hónapossal/ Az út

Előző bejegyzésemben az előkészületekről írtam, most pedig az utazásról számolok be nektek, ahogy ígértem.

A hajnali indulás sokat segített, gyakorlatilag a fél utat alvással töltötte Lenny.

Pelenkázótáskájába bekészítettem az egy napi kajaadagját, pelenkáját, egy váltóruhát, kis takarót, egyebeket, hogy ne kelljen a nagy csomagot szétbontani és keresgélni, ha megállunk egy benzinkúton. Elolvasom

Nyaralás autóval, és egy 8 hónapossal – Előkészületek

Tavaly nyáron, amikor utoljára pihenni voltunk, éppen 5 hónapos várandós voltam Lennyvel, most pedig már egy 8 hónapossal keltünk útra.

Úti cél Olaszország, autóval, 1150 kilométer. Elolvasom

Trollok harca

Manapság hazánkban igen népszerű a trollkodás, mellyel nap mint nap találkozhatunk a közösségi médiában és oldalakon. Én is érintett vagyok a témában, mint minden kicsit is ismertebb ember, ez inspirált a bejegyzés megírására. Elolvasom

Az igazi Titok, hogy megvalósítsad álmaidat

Remélem jól sikerült az év utolsó napja, és bármit is csináltatok, méltóképpen búcsúztattátok 2014.-et.:-)

Az év első napja leginkább pihenéssel telik mindenkinek, és remélhetőleg azzal, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk elérni ebben az évben. Elolvasom

Mezítlábas esküvőnk

Előző blog bejegyzésemben már kifejtettem, hogyan vélekedek a házasságról pró és kontra, így gondolom nem lesz meglepő számotokra, én hogy döntöttem.

Na de nézzük röviden az előzményeket. Elolvasom