Trollok harca

Manapság hazánkban igen népszerű a trollkodás, mellyel nap mint nap találkozhatunk a közösségi médiában és oldalakon. Én is érintett vagyok a témában, mint minden kicsit is ismertebb ember, ez inspirált a bejegyzés megírására.

Honnan ismerjük fel a trollt?

A  trollt nem a tudatlanság vagy az elfogultság mozgatja, hanem a rosszindulat.

 Szólásszabadság vagy trollkodás

A masszív trollkodás leginkább az úgynevezett “közszereplők” oldalait érinti hatványozottan. Ennek egyetlen oka az ismertség, és a nagy számok törvénye. Minél ismertebb vagy, annál több a troll körülötted.

Sok félreértés van egy közszereplővel kapcsolatosan. Attól, hogy valaki vállalja a nyilvánosságot, még nem lehet vele bármit megtenni. És nem is kell ezt elviselni. Nem egy termék a közszereplő, amit leveszünk a polcról, és azt csinálunk vele, amit akarunk, majd ha már meguntuk, kirakjuk a kuka mellé. Nyilvánosan köpködjük vagy céltáblának használjuk, mintha a tulajdonunk lenne.

Van határa a véleménynyilvánításnak, és a nyilvános pocskondiázásnak, rágalmazásnak, becsületsértésnek, és a közönséges, rasszista, szexista post háborúnak is, azt gondolom.

Véleményt nyilvánítani lehet, csak nem mindegy, ezt milyen stílusban tesszük, és  beleírjuk e azt, hogy “Szerintem”. Mert attól, hogy egyesek szerint ez így van, még mások szerint lehet úgy.

A trollokkal kár is leállni szájkaratézni, mert értelmetlen idővesztegetés. Az is baj, ha sapka van rajtad, és az is baj, ha nincs. Sportot űznek belőle, bármit is csinálsz, hogy valamiféle negatív fo@áradatot zúdítsanak rád, remélve, hogy megkeserítik majd az életedet. A szánalmasság non plus ultrája, amikor túlmenve minden határon, szájukra veszik a családod és a gyereked is.

Ők azok, akiknek a pohár mindig félig üres, a sz@r is íztelen, rengeteg szabadidővel rendelkeznek, és egyetlen életük a közösségi oldal, ahol a kamu profil mögé bújva oszthatják az észt. “Hatalmat” gyakorolhatnak a kis fotelforradalmárok egy illúziókkal teli “térben”.

Na de hogyan kezeljük őket?

Pont egyik nap egy barátnőm kérdezte, hogy lehet kezelni ezeket az “embereket”, és hozzászólásaikat idegösszeomlás nélkül.

Elmeséltem neki, hogy volt idő, amikor én is kiakadtam az ilyen kommenteken. Nem értettem, miért gyűlölködnek egyes emberek, úgy, hogy nem is ismernek. Miért pocskondiáznak, k@rváznak, anyáznak.

Aztán eljön egy pont, amikor felül tud az ember emelkedni ezeken, mert a korral jó esetben a bölcsesség is jön, főleg ha a mögöttes dolgokat is megvizsgáljuk. Nem alacsonyodik már le az ember az ő szintjükre.

Pár jótanács azoknak, akiket még mindig idegesítenek az ilyesfajta odaböffentések, mert hozzászólásoknak ezeket nem nevezném.

Ki mint vet, úgy arat.

Azok az emberek, akik így állnak embertársaikhoz, nem számíthatnak másra a Karmától, csak arra, hogy ők is ezt fogják kapni. Akkor ráadásul, amikor nem is számítanak rá.

Minden ember tudat alatt a harmóniára és egyensúlyra törekszik, bármennyire is meglepő.

Ezek az “emberek” valószínűleg  sehol máshol nem gyakorolhatnak hatalmat. El vannak nyomva, nem becsülik meg őket, ezért az “egyensúlyt” így törekszenek megteremteni alárendelt kis életükben, hogy keményen próbálnak alázni. Szemtől szemben már nem lenne ekkora sem az arca, sem a szája. Nem véletlen, hogy még soha az életben senki nem jött oda hozzám az utcán, és nem szólt be ilyen stílusban. A troll gyáva és sunyi.

Próbálkozik a provokációval, hogy érzelmeket váltson ki.

Célja, hogy elrontsa annak a napját, akinek oldalán, vagy akivel kapcsolatosan trollkodik. Mivel élete más területein valószínűleg nem sok érzelmet tud kiváltani, mert színtelen-szagtalan szürke kisegér, ezért itt éli ki ilyesfajta ambícióit, és figyeli, eléri e a kívánt hatást. Ezért jobb nem felvenni velük a kesztyűt, egyszerűen csak letiltani őket, nehogy már teret engedjünk nekik.

Mindenki szeretne tartozni valahová.

A troll is. Ezért van az, hogyha egy bejegyzésre először egy troll ír, akkor az más trollokat vonz maga után, és mindenki felbátorodik. Elindul a fo@áradat. Úgy érzik, “csapatra” leltek, ha még csak virtuálisra is, hiszen valószínűleg a való életben egyedül vannak, mint a világítótorony őr. Meg lehet figyelni, hogy amennyiben egy bejegyzésre pozitív vagy semleges hangvételű kommentek érkeznek, a troll nem érzi jól magát, és előbb-utóbb nem is írogat, mert a kulturált közösségi média felhasználók körében nem érzi jól magát.

Gondolj mindig arra, sokkal könnyebb beszólogatni, irigykedni, féltékenykedni, mint tenni valamit azért, nap mint nap, hogy jobb/ szebb legyen az életünk. Boldogabbak, gazdagabbak legyünk. Jobban működjön a párkapcsolatunk, kiegyensúlyozottabbak legyünk, vagy kisebb legyen a seggünk. Magyar mentalitás, tisztelet a kivételeknek, hogy ha valakinek szar, nagyon együtt tudunk érezni. Ha valakinek jó és boldog, gyűlölködünk.

Ha az a sok gyűlölködő ezt az energiát arra fektetné, hogy saját életét javítgatja, lehet nem lenne akkora lúzer. De mivel nem tud erőfeszítést tenni, mert az már nem megy, nincs akaratereje, kitartása, könnyebb másokat kritizálni, lehúzni, hogy ő többnek látszódjon.

Aki mindent tud

Van egy külön kategória, az okoskodó  “bennfentes” troll, aki azt gondolja, tud mindent rólad. Ismeri az életed, gyereked, férjed, múltad, jelened és jövőd. Megfejt mindent, ami veled kapcsolatos, mellesleg ért a szakmádhoz, és le is doktorált. Nehezen kezelhető fajta, mert még okosnak is hiszi magát. Levonja abból a komoly konklúziót, milyen ember vagy, amit a TV-ben vagy a médiában lát rólad. Azt hiszi, tudja az igazságot, és baromi bölcs. Minden postot, cikket megnéz, elolvas rólad, ezzel is növelve népszerűségedet, oldalad látogatottságát, a műsorok nézettségét, amiben szerepelsz, de nem tűnik fel neki.:-)))

Ilyenkor csak arra gondoljunk, amikor Esmeraldának pénzt gyűjtöttek a tévénézők, mert elhittek mindent, amit a sorozatban láttak, összefolyt számukra a képernyőn látott történés, és maga a valóság. Valljuk be, ezeket az embereket kell csak igazán sajnálni. Azt hiszi, amit a médiában lát, hall, olvas, mind igaz.

Mi ebből a konklúzió?

Ha valami nem érdekel, idegesít, gyűlölöd, vagy nem tudsz vele azonosulni, NE NÉZD, NE OLVASD!

Próbáljunk meg úgy viselkedni másokkal, mint ahogy szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek. Próbáljunk meg úgy beszélni másokról, ahogy szeretnénk, ha rólunk, a gyerekünkről és a családunkról is beszélnének. Gondoljunk abba bele, mi lenne, ha a gyerekünket támadná egy közösségi oldalon egy troll csapat, lealázva nap mint nap, cikizve külsejét, szellemi képességeit. Lehet, hogy valakit megedzett az élet, és lepereg róla, de van, aki emiatt komoly önértékelési gondokkal és önbizalom problémákkal fog küzdeni, mély depresszióba esik. Tudod, hány fiatal kísérelt meg, vagy követett el öngyilkosságot amiatt, mert kicsinálta a közösségi média hatalma? Nézz utána!

Mondj NEMET a trollkodásra, mert a Te gyereked, családtagod is lehet a következő áldozat. És akkor már biztos nem fogsz egy jópofának tűnő beszólásra “LIKE”-ot nyomni.

 

0 válasz

Szólj hozzá a bejegyzéshez! Érdekel a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük