Sokak számára a karácsony az év legcsodálatosabb időszaka, valakinek meg maga a rémálom. Mondok valamit: utálni vagy nem tartani a karácsonyt helyénvaló, ezért megbélyegezni valakit viszont nem.
Egy volt kolléganőm mindig a halloween utáni első naptól datálta a karácsonyi készülődést. Onnantól az ajándékok, dekorációk és fényfüzérek varázslatos világában élt, és imádta. Ez az időszak azonban nem mindenkinek mézeskalács illatú.
Miért lehet utálni a karácsonyt?
Diszfunkcionális családból érkezőknek elvétve, bántalmazó szülők gyermekeinek egyáltalán nincs szép emlékük a karácsonyról. Történhetett bármilyen tragédia korábban ezidőtájt, aminek emlékétől nem lehet szabadulni. Megeshet az is, hogy valaki vágyik a karácsony szeretetteljességére, de az évtizedek szeretethiánya megkeserítette annyira, hogy kifejezetten irritálja az októbertől karácsonyban úszó világ.
Bármilyen aprónak tűnő dolog okozhat az emberben akkora törést, hogy ne szeresse az ünnepet, amiben a legjobb: nem is kell szeretnie, és indoklás nélkül teheti ki a STOP táblát.
Ha valami nem segítség azoknak az embereknek, akik nem vallási okokból tartózkodnak a karácsonytól, az az, amikor megpróbálják rájuk erőltetni a fennköltségét. Az ilyenkor boldog és lelkes emberek feladata kitúrni a Mikulás puttonyából az empátiát és elfogadni, hogy nem kell mindenkinek karácsonyoznia.
A szégyen
Hibáztatni vagy sajnálni valakit azért, mert nem osztozik az örömünkben, kegyetlen és ciki, és semmi mással nem jár, mint a szégyen táplálásával. Ahogy C.G. Jung fogalmaz, a szégyen egy lélekemésztő érzelem, ami nagyon szemléletes kép. Nem a személyiségünkből fakadó alapérzelem, a szégyen sosem épít, az egyén elpusztításáért van. Amikor csak azért érzi magát rosszul az ember, mert ő valamilyen. Mondjuk, mert szőke, mert nő, mert férfi, vagy mert úgy alakult az élet, hogy nem szereti a karácsonyt.
Azzal, hogy a nem ünneplőket megpróbáljuk áttéríteni, csak fokozzuk bennük azt az élményt, hogy el kell rejteniük önmagukat, hiszen a gyári beállításokkal nem szerethetők. Ilyenkor vonul el inkább az ember a világ elől, és kezdi el ráadásul utálni is az intoleráns környezetét – mint maga a Grinch. Dönthetünk úgy, hogy ártunk ezzel a magatartással a nem ünneplőknek, de akár úgy is, hogy elfogadjuk a választásukat.
Karácsony nélkül: legyen inkább az önszeretet ünnepe
Aki nem karácsonyozik, ugyanúgy végezheti a mindennapi tevékenységeit, ahogy az év bármely szakaszában, bár az kétségtelen tény, hogy nincs könnyű dolga.
Ilyenkor jó néhány apró praktikával átlendülni azon, hogy mindenhonnan karácsony ömlik. Elsősorban támaszkodjunk arra, hogy döntésképes felnőttek vagyunk: ha felcsendül a rádióban Mariah Carey hangja, hatalmunkban áll kikapcsolni azt. A dallamtapadás elkerüléséért pedig játsszunk le valami elterelő dalt.
A boltban lazán elsétálhatunk a halpult vagy az akciós szaloncukrok mellett, mert a mi saját döntésünk, hogy felidegesítjük magunkat a kínálaton vagy sem. Ugyanígy dönthetünk arról is, kivel szeretnénk tölteni az időnket – ha van egy kellemetlenkedő, szégyent tápláló rokonunk, neki is lehet nemet mondani. S mivel jó esetben ő is felnőtt, a sértődéséről ő dönthet, ezzel másnak nincs dolga.
Közben gondoskodjunk magunkról: iktassuk be a kedvenc edzésünket, főzzük meg a kedvenc, tápláló ételünket, tegyünk fel egy bőrszépítő maszkot, hajpakolást. Itt a lehető legjobb alkalom egy kis légzéstudatosításra, és ha már munkaszüneti napok vannak: aludjuk ki magunkat rendesen. Gyakoroljuk az önreflexiót, mert az ilyenkor óriási segítség – különösen akkor, ha traumatikus élmény miatt nem ünneplünk.
Így vigyázzon magára, aki nem karácsonyozik
Ha nincs kivel karácsonyozni, ha rossz emlékeket idéz, vagy ha csak elege van az embernek az ünnepkör felszínességéből, teljesen rendben van kimaradni ebből. Arra érdemes figyelni, hogy ha ez elzárkózásba csap át, az ne tartson túl sokáig. Nem azért, hogy valamikor is megszeressük az ünnepet, sokkal inkább azért, hogy ne okozzon évről évre fájdalmat, és ne keseredjünk bele a múltba. Ilyentájt érdemes efelé fordítani az önmunka iránytűjét.
Sose szégyelljük magunkat azért, mert nem akarunk karácsonyozni, és ne hagyjuk, hogy mások eltérő véleménye szorongást okozzon bennünk. Arról, hogyan ne vegyük fel az ítélkezést, korábban írtunk már pár gondolatot, ami segíthet kitartani magunk mellett.
A szégyen sokszor tud átcsapni meg nem élt dühbe, és a frusztráció miatt könnyen leszünk utálkozók. Figyeljünk rá, hogy nem-karácsonyozóként mi is legyünk toleránsak azokkal, akik szeretik az ünnepet. Ne felejtsük el, hogy ne valami ellen legyünk, hanem valamiért – álljunk a fenyőfa bármely oldalán.
Fotók: Unsplash
