Amikor Srí Lankán jártam, a környezetváltozás úgy felborította a ciklusom, hogy 14 nappal az előző vérzésem után megjött a nyaralás kellős közepén. Nem vittem magammal semmit, hisz minek, aztán a helyi boltokban vágott szájba a valóság, hogy a térségben végtelenül tabusított dolog a nők vérzése. Olyannyira, hogy tampont sehol nem kapni, intim betétet meg 200 kilométerenként. Szerencsémre egy felkészült utastársam hozzám vágott egy szatyor tampont, aminek a környezetvédő oldalam nem örült, az elesett nőiességem viszont hozsannázott.
Nekem csak pár napot kellett megoldanom, és szerencsére sikerült egy kis csajos összetartással abszolválnom a tengerparton menstruálva napozást. Azt kívánom, soha az életben ne legyen nagyobb bajom, főleg belegondolva, hogy valakinek életvitelszerűen nem telik higiéniai eszeközökre, vagy épp azt sem tudja, mik azok.
A menstruációs szegénység
A világon nagyjából 2 milliárd ember menstruál a WHO összesítése szerint. Rengeteg nő viszont nem tud méltósággal vérezni. Vagy nincs elég pénze arra, hogy vegyen magának bármilye eszközt, vagy nem jut higiénikus körülményekhez, vízhez sem. A legtöbb nő ilyenkor rongyokkal vagy szivaccsal állja útját a vérnek.
Ezeknek a nőknek nincsenek eszközeik. Fizikailag nem jutnak betéthez soha egész életük folyamán, vagy csak pár havonta.
Számomra döbbenetes, de amikor erről indítok beszélgetést, rengeteg tanult ismerősöm kezd rá a mantrára, hogy hát igen, a harmadik világbéli országokban borzasztó körülmények vannak, meg az ázsiaiak és hát pláne a dél-amerikai gettók, hovatovább a migránstelepek meg a háborús övezetek.
Mely régiókat érint a menstruációs szegénység?
Valóban, a vadkeleten is vannak problémák, de a menstruációs szegénység nem szorítkozik a szegény régiókra. Tudom, hogy durva, de ez a jelenség itt és most zajlik Magyarországon is. Akár a te utcádban, a blokkodban, vagy két sarokkal arrébb előfordulhat az, hogy egy hozzád hasonló nőnek egyszerűen nem jut higiéniai termékekre.
A fejlett országok közül az USA-ban10 minden haramdik felnőtt és minden negyedik tinédzser problémásan vagy sehogy nem jut menstruációs kellékekhez.
Az Egyesült Királyságban egy 2020-as kutatás szerint 10 lányból 3-nak okozott nehézséget ezen termékek beszerzése. Több mint felük WC-papírt használt betét helyett. Azóta már az országban a középiskolákban vagy egyetemeken tanuló nőknek ingyen biztosítják ezen higiéniai termékeket. Van tehát remény a változásra.
Magyarországon nem végeztek nagyszabású kutatást, egy korábbi Átlátszó cikk szerint otthon az iskolás lányok tizedét sújtja a probléma, hogy havi rendszerességgel nem tudják maguknak biztosítani a betétet vagy a tampont. A magyar nők 30%-át pedig valamilyen módon érinti a menstruációs szegénység. Itthon civil szervezetek szerveznek különböző gyűjtéseket, amelyekkel enyhíteni próbálnak a problémán.
Miért baj, ha rongyokat tömködnek a bugyijukba megfelelő menstruációs eszköz helyett?
Eleve az a sztenderd, hogy ezek a lányok nem mennek iskolába, a felnőtt nők meg kimaradnak a munkából. Állandó szégyenérzettel nem lehet nőnek lenni, márpedig ezek a nők utálják, hogy ezt minden hónapban el kell játszaniuk, és megvetik ezt a méltatlan helyzetet.
Sok esetben egyrészt a nem megfelelő higiénia és a tudatlanság jár kéz a kézben, és mondjuk ha a “szégyenletes” vérzést azzal próbálják meg elállítani, hogy egy mosogatószivacsot felnyomnak a hüvelybe, annak beláthatatlan egészségügyi következményei lehetnek.
Pontosabban beláthatók, mert bár az én iskolai szexuális- és menstruációs felvilágosításom botrányosan foghíjas volt, egy nőgyógyász hosszan ecsetelte, milyen fertőzést kapott egy lány, amiért ezt a fenti megoldást választotta.
Mi legalább tudtuk, hogy szivacsban ne gondolkodjunk.
De aki számára az edukáció sem adott, az a fertőzés hozadékaként idegrendszeri károsodástól kezdve vér- és bélrendszeri problémákig nagyon sok mindenbe belebetegedhet. Márpedig nagyon-nagyon sok iskolában máig “nem gyereknek való” tabutéma a menzesz meg a szex.
A tájékozatlanság egyrészt a nő felelőssége, másrészről az oktatás hiánya is vastagon hozzá tesz, hiszen ha az ember azt sem tudja, miről és hogyan tegyen fel kérdéseket, pláne, ha közben lenézik, nem fog információhoz jutni.
A tudatosságra nevelés sokszor elmarad az iskolákban, és később, a munka világában vagy odakinn az életben sincs felzárkóztatás.
Psszt, ez tabu!
A menstruációs szegénység egy többtényezős probléma, egyik része a tabusítás. Még mindig halkabban ejtünk ki baráti beszélgetések alkalmával olyan szavakat, mint menzesz, vérzés, menstruáció, ciklus, tampon, betét, nyálkahártya, folyás, satöbbi. A ló túloldala, amikor hibáztatják a nőt, amiért az “havi bajnak” hívja a vérzését, hiszen bajként tekinteni erre valami spirituális bűnnek számít köreikben. Ellenben ez is agresszív megbélyegzés.
Bármilyen véleménnyel is legyünk a saját menstruációnkról, merjünk róla beszélni. Emlékszem, amikor hüvelykehelyre váltottam, és az egyik ismert drogéria dolgozóját kérdeztem, hogy szerinte mikor milyen méret kell, vagy egyáltalán hogyan működik ez, kicsit beszélgessünk, szegény majdnem helyből felmondott szégyenében.
Nem feszegettem a témát, mert nem akartam ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni szegényt. Ám az, hogy nők nem merünk a menstruációról beszélni, nem oké.
Ez a testünk folyamata, lehet szeretni meg nem szeretni is, de velünk történik, és ha a hajtöredezés lehet asztaltéma, lehessen ez is. Ha pedig ezt a tabusítást átlépjük, akkor az edukáció is mélyebbre ható lesz, és hozzá tudunk szólni egy hüvelykelyhes témához. Akár annyit, hogy nem értünk egyet egy hüvelykehely használattal, de legalább tudom, hogyan működik, és miért gondolta jónak, aki kitalálta.
Tudtad, hogy van rózsaszín adó?
Bizony, a “pink tax”, vagyis a rózsaszín adó világszerte hódít, azt a jelenséget illetik e névvel, amikor a nőknek szánt termékek, különös tekintettel a testápolás területén drágábbak a férfiaknak szánt cuccoknál. Az valahogy nem járja, hogy sok esetben kevesebbet keresünk egy pasinál, de a nekünk szánt termékek drágábbak.
Az USA-ban átlagosan 13%-kal kerülnek többe ezek a kencék, de még a ruhák is 7-8%-kal magasabb összeget kóstálnak. Az ezt firtató tanulmány konklúziójában írják, hogy a nők életük során többezer dollárral többet fizetnek ugyanolyan higiéniai és kozmetikai szerekre, mint a pasik.
A briteknél is megfigyelhető mindez, egy női dezodor majdnem 9%-kal drágább, egy arckrém majdnem 35%-kal, és nem azért, mert a miénkben a hajnali harmattal szedett friss damaszkuszi rózsa van, az övékben meg nincs.
Érdemes egyébként elolvasni K. Horváth Zsolt A bundátlan Vénusz című könyvét, amelyben történelmi, szociológiai kontextusba helyeződik a női szőrzet, és egyben az indokolatlanul drágább szőrtelenítő termékeink. Csak azért, mert rózsaszín a nyele.
Legyen a tamponadó 0!
Egyébként a menstruációs kellékek sima, színtelen adóját több ország jogvédő szervezetei is be akarják tiltani – vagy már meg is tették. Ruandában például nincs a női termékeken adó, Indiában sincs, Ausztrália és Kanada is teljesen megszüntette a női termékek adóját.
Európában csak Írország az, ahol semmilyen adó nem sújtja ezeket a termékeket. Magyarországon a 27%-os áfakulcs vonatkozik mindenünkre.
Botrányosan sokba kerül ma egy havi menstruáció menedzselése, ezt ismerte fel például a Tesco, ami egyedülálló módon fogta, és 2024. június 27-től egyszerűen eltörölte az ÁFÁ-t a menstruációs termékeiről.
Tehát van egy multi, ami amellett, hogy menopauza programot hirdet, meg eleve nő- és emberbarát munkahelyet tart fenn, gondol egyet, X meetingen keresztül elemezgetik a kollégák, hogyan lehetne ez megoldható, és leradíroznak a tampon-betét-menstruációs bugyi (!) triász árából egy áfányit. Jó, persze csak a sajátmárkás termékek esetében tudták ezt megtenni, de megtették.
Ha 500 ciklussal számolunk nagyjából átlag 1 millió forintot költ egy nő élete során menstruációs termékekre – írják a közleményükben, és hát ez elég durva szám. Ha a Tesco részéről reklámfogás is a dolog, akkor is fantasztikus és követendő kezdeményezés.
Mert ők magukhoz mérten megtették a legtöbbet. Nekem nincs saját márkás tamponom például, ezért én nem itt tudok segíteni. A kislányoknak tudom elmondani, hogy mi hogyan működik, miért fontos a kézmosás, mikor és hogyan tudnak mit használni, meg válaszolok minden kérdésükre. Ha pedig úgy van, meg tudok tömni egy #nemluxustáskát. Aztán más meg máshogyan tud segíteni, a lényeg, hogy mindenki ott karolja fel ezt a témát, ahol tudja.
Segítsük egymást, főleg mi nők tartsunk össze, AW-n belül és kívül is.
Miért osztogatunk környezetre ártalmas termékeket?
Igen, a betét és a tampon szörnyen környezetkárosító termékek, viszonylag hamar válnak szemétté, és hát sok kell belőlük. Vannak már alternatívák intimkehely, mosható betét és menstruációs bugyi formában, én például ezeket preferálom. Azon ismerőseimet, ahol hibátlan higiéniai feltételek rendelkezésre állnak, buzdítok is arra, hogy térjenek át. Az első hüvelykelyhes menzesz lesz furcsa, a többi már nem.
Ellenben a világon nagyjából 1,5 milliárd ember számára alapvető (!) higiéniai szolgáltatások nem jutnak, és ez Magyarországot is érinti. Nem egy hajléktalan nőn vagy egy szegregátumban élő, férfiak nevelte szegény kislányon fogom leverni 8 milliárd ember környezeti terhelését. Márpedig ha valaki nem tud kezet vagy ruhát mosni, neki nem tolom oda a mosibugyit meg a hüvelycsészét, bármennyire vagyok ökoszemléletű.
A menzesz meg nem opcionális, hanem egy természetes fiziológiai folyamat a nőknél, amihez kellenek menstruációs kellékek, ez van.
