Miért pont Bali?
Mi általában fél évvel az utazás előtt már elkezdünk tájékozódni, és szervezkedni. Mivel soha nem utazási irodán keresztül utazunk, és mindent magunknak szervezünk, ez egy időigényesebb folyamat, de megéri, mert hatalmas szabadságot ad.
Nem igazán szeretünk másokhoz alkalmazkodni, de az biztos hogy kell angol nyelvtudás és némi rátermettség ahhoz, hogy segítség nélkül is nekivágj (+ egy jó nagy adag türelem és idő, mire megtalálod a tökéletes szállást).
Amikor 1 hónapra mész, ott azért több szempontot is figyelembe kell venni. A mi prioritásunk mindig az, hogy csodás természeti és kulturális adottságokkal rendelkezzen a hely, lehessen barangolni, járni a természetet, legyen tenger vagy óceán, és minél többet lehessen látni, tapasztalni és megismerni.
Azokat is megértem, akik ki sem mozdulnak a szállodából, az étterem a bár és a part között ingáznak egész nap, ugyanazokat a fotókat és helyszíneket kattintva el tucatszor. Mi nem ilyenek vagyunk.
Több uticél is versenyben volt, végül összevetve a repülőjegy – szállás – és az ottani élet költségeit, Balira esett a választás.
Mit pakoljunk?
Mindig listából „dolgozunk”, amikor pakolunk egy útra. Ami a ruházkodást illeti, „szetteket” válogatok össze, amiket lehet kombinálni, hogy ne vigyünk felesleges dolgokat, és csak annyit pakoljunk, hogy legyen hely hazafelé a kint vásárolt daraboknak is.:-)
Mivel gyerekkel utazunk, alap, hogy kézipoggyászt soha nem viszünk, így szabadon lehet a kezünk. Ami a három nagy bőröndbe belefér, az jöhet velünk, maximum egy hátizsák és egy kis méretűre csukható babakocsi. Szerencsére a Babagúz kölcsönzőtől kaptunk egyet, amit még a repülőre is fel tudtuk vinni magunkkal, ez nagy segítség volt.
Az alapvető gyógyszer csomag mindig velünk van, valamint vitaminok, és persze szúnyogriasztó minden formában és mennyiségben.
Az utazás
Bali nekünk 18 órás út volt, egy Dohai átszállással. Vannak ennél jóval hosszabb akár 26 órás utak is oda, valamivel olcsóbban ugyan, de azt kisgyerekkel nem ajánlom senkinek. Ilyen hosszú repülésünk még nem volt Lenny-vel, de mivel már sokszor ült gépen reméltük hogy nem lesz gond. Szerencsére nem is lett.
Korán reggel indultunk és másnap reggel értünk oda, ezért volt benne délutáni és éjszakai alvás is, amit ő a kis bioritmusa szerint csinált is. Kicsit kellett őt szórakoztatni, de egyetlen hiszti nélkül letudtuk. A biztonsági kapuk továbbra sem a barátai, meg az őrök sem, akik közül az egyik valamilyen érthetetlen okból meg is motozta őt visszafelé Dohában, de hősiesen bár legörbült szájjal tűrte ezt is.
Az összecsukható babakocsi végül jó ötletnek bizonyult, mert Dohában sokat kellett sétálni a terminálok között és kicsit sietni is kellett.
A Qatar gépein nagyon jó a kiszolgálás, többszöri étkezés van, de ezen felül is lehet kérni szinte bármit. A gyerekek kapják meg először az ételeket és a felszállás előtt egy kis hátizsák ajándékot is kapnak. Kifestő, kis játék stb. Ennek Lenny nagyon örült. 🙂
Sokan mondják hogy kisgyerekkel milyen nehéz a repülés és ezért inkább el sem indulnak. Én meg mindig látom az utazások alatt az akár pár hetes babákkal és 3-4 gyerekkel utazókat. Ez is csak szoktatás kérdése, ha a gyerek tudja mire számíthat nem lesz nagy gond.
A szálloda autót küldött értünk a reptérre (a booking-on lehetett ezt is intézni) így nem kellett a hosszú út után taxiért rohangálni. A reptértől Nusa Dua kb. 20 percre van, a sziget egyetlen rövid autópályáján lehet odajutni.
Első szállás
Nusa Dua Bali délkeleti részén található. A helyiek szerint itt a legtisztább a tenger, a hotelek miatt állandóan takarítják a partokat, szeméttel alig lehet találkozni. Minden gyönyörűen parkosított, olyan mintha egy arborétumban sétálna az ember. A parton végigfut egy kikövezett járda/bicikliút amin végig lehet sétálni az egész szállodasoron és a beach-eken.
A hotelek főépületei szerencsére nem közvetlenül a parton tornyosulnak (nincsenek is sok emeletes nagy monstrumok) hanem kicsit hátrébb helyezkednek el a medencék és parkok mögött, így nagyon hangulatos sétákat tudtunk tenni.
A Sol Beach Hotel egy nagy lánc a Mélia csoport tagja, de ahogy észrevettük sokkal jobb ár/érték aránnyal rendelkezik mint a többi hotel a parton. Az egyik legszebb kertje is ennek a hotelnek volt, halastóval, teknősökkel, vízi madarakkal, mókusokkal. A legtöbbet etetni is lehetett ami kiválóan lefoglalta Lenny-t reggelente.
Szempont volt hogy a szoba nagy legyen, ne a szokásos 25 négyzetméter. Így volt hely játszani az 50 négyzetméteres teraszos kis minilakásban. Nem ez a legdivatosabb, legújabb, legmenőbb hotel a parton, de nem is ilyet kerestünk. Aki bulizni akar mehet a sziget másik oldalára Kutára. Itt nyugalom volt, csend és nem volt tömegnyomor. A gyerekmedencét szinte végig csak Lenny használta.
A személyzet mindenben segített, mindenki mosolygott ránk és persze imádták a kis szőke gyereket. Tökéletes volt a tisztaság, nagyon bőséges a reggeli, kiválóak a vacsorák….tényleg csak jó tapasztalatunk volt a hellyel kapcsolatban.
Minden este volt valamilyen program is. Táncos zenés műsorok, tűzzsonglőrök stb. és minden héten volt tüzijáték is nem messze a parton.
All inclusive ellátásra is van lehetőség, de ezt mi nem vettük igénybe, mert egyszerűen nem tudtuk volna megenni, meginni ami benne van. Egy bőséges reggeli, kis délutáni gyümölcs és egy vacsora tökéletesen elég volt. Aki meg 4 óránként végig akarja enni inni a nyaralást az fizessen be nyugodtan.
Közlekedés, árak, vásárlás
Az első egy két napban mindig felderítünk kicsit. Hol van a legközelebbi nagyobb bolt, gyógyszertár, közeli éttermek, bármi amire szükség lehet az ottlét alatt. Ezt sokszor nem lehet előre kinézni a neten. Mi is kerestük a szupermarketet ami nem messze volt a google térkép szerint, aztán kiderült hogy a hely egy kis trafik.
A hotel mellett 200 méterrel végül meg is találtuk a környék legjobb boltját (Pepito) ahol szinte minden volt amit itthon is lehet kapni. Nem kell tehát mindent otthonról hozni, itt is be lehet szerezni normális áron szinte bármit. Az árak hasonlóak, de inkább alacsonyabbak mint itthon.
Egy dobozos üdítő pl. 6500 rúpia (130 forint). Az ételek szintén olcsóbbak. 50.000 rúpiáért (1000 forint) szinte bárhol lehet enni egy főételt, 600 forintért meg levest. De Ubudban voltunk olyan étteremben (a Tripadvisor-on Top 10es volt) ahol 1000-1200 forintért levest és főételt is kapott az ember.
Az alkoholok, főleg az import borok (sajátjuk alig van) viszont nagyon drágák. 6-8000 forint is lehet egy üveg, mert nagyon magas rajta a helyi adó. A hotelben és éttermekben 1500-2000 forint körül vannak a koktélok, 800 forint egy nagy kókuszdió ami sokszor két embernek is elég és még a belsejét is meg lehet enni. A 21 % adót és 10 % szervízdíjat rá szokták tenni a számlára, ezzel számolni kell.
Ruhát, ajándéktárgyat mi inkább Ubud-ban vásároltunk. Itt rengeteg jó bolt, hangulatos étterem és kávézó van a főutcán, valamint egy nagyon jó piac is a központban, ahol szintén lehet alkudni. Nusa Duán a szállodasor végén pedig van egy nagy bevásárlóközpont (Bali Collection) sok üzlettel, étteremmel, színházzal.
Itt az árak európaiak, de érdemes szétnézni mert vannak kifejezetten jó, olcsóbb butikok is.
Azt nagyon szerettük hogy a legtöbb boltban nem adnak már műanyag szatyrot (ez be van tiltva) és szinte mindenhol fém vagy bambusz szívószálat használnak. Ugyanakkor viszont sokszor kell keresni az utcákon kukát, mert sajnos nincs.
Hagyományos tömegközlekedés nincs, taxi viszont mindenhol. Folyamatosan kérdezik is hogy elvihetnek e. Az ár megegyezés szerint alakul és érdemes alkudni. Egy 150 km-es, több megállós 6órás túrára 700.000 rúpiáért (12000 forint) vittek el. A sofőrök pontosak, megmutatják a helyeket, megvárnak amíg csinálsz pár képet.
Nem volt velük rossz tapasztalatunk. Minden autó japán és a legtöbb 7 személyes kisbusz, így akár többen is össze lehet állni egy túrára.
A közlekedés ellentétes mint itthon és kissé kaotikus. Aki nem bírja az ilyesmit ne nézelődjön, inkább olvasson út közben, mert a sávokat nem igazán tartják, centikre kerülik el egymást és a motorosokat is akikből rengeteg van.
Az utak szűkek és gyakoriak a dugók, főleg Ubud központjában. Balesetet, tolakodó tahókat, egymásra dudálást, ideges sofőröket mégsem láttunk soha. Szépen nyugodtan megoldanak mindent, nem stresszelnek. Ha találsz egy jó sofőrt az általában megadja a whattsup elérhetőségét és tudod hívni máskor is.
Érdemes egy emberrel menni, mert sokat tudnak segíteni, és hasznos infókat lehet szerezni tőlük.
Léteznek nagy shuttle buszok is amik nagyon olcsón elvisznek a szigeten szinte bárhová, de ez inkább a kalandvágyóbb hátizsákos utazóknak ajánlott. A robogó bérlés is nagyon népszerű, de ezt mi gyerekkel nem kockáztattuk. A helyiek viszont vígan viszik az egész családot, kisgyerekeket, kutyát, macskát a motoron. Ez ott természetes.
Tanah Lot, Uluwatu
Ezt a túrát mi szerveztük, itt fizettünk 700.000rúpiát fél napra a sofőrnek. Délután 1kor indultunk és este 8 körül értünk vissza. Két nagyon szép templomot látogattunk meg. A második időhöz volt kötve, mert Uluwatu-ban este 6kor a naplemente közben adják elő a helyiek a Kecak táncot.
Az első templomhoz (Tanah Lot) ami gyakorlatilag egy kis sziget a part mellett, Bali nyugati oldalára, Kuta fölé kell elmenni. Kb. másfél óra az út pedig a távolság nem nagy. Érdemes számolni a dugokkal, nagy forgalommal, főleg a főszezonban. (Július, Augusztus, December) Minden ilyen ismertebb turista látványosságnál rengetegen vannak.
A parkolók tele taxikkal, buszokkal, rengeteg az ázsiai és orosz turista. Egy-egy képért sokszor sorba kell állni, de abszolút megéri mert gyönyörű a hely. Érdemes feljebb sétálni és nem az első kilátónál fotózni, mert feljebb alig vannak.
Rengeteg üzlet és étterem van a környéken, de gyakorlatilag mindenhol ugyanazt árulják a szigeten, úgyhogy nem marad le semmiről aki nem vásárol.
Innen délre indultunk tovább Uluwatu templomához, az út szintén kb. másfél óra volt. 5 után értünk oda és még volt időnk megnézni a templomot mielőtt elkezdődött az előadás. Erre kb. 2000 forint volt a felnőtteknek a jegy.
Lenny-nek szinte soha sehol nem kellett jegyet venni ( 3,5 éves), csak intettek hogy mehet. A Kecak tánc este 6kor kezdődik, de érdemes hamarabb beülni a nézőtérre ha jobb helyet akar az ember.
Mindig teltház van, nem érdemes elkésni. 30-40 táncos vesz benne részt és meséli el Bali történetét. Az egyetlen olyan show volt, amit valaha láttunk, amiben nem volt hangszeres zene. Még is működött.:-)
Érdemes megnézni mert szórakoztató és közben egy gyönyörű naplementét is meg lehet csodálni. 1 órás a műsor, ami közben akár igazi majmok is megjelenhetnek a nézőtéren. Csak figyelni kell hol kezdenek sikítozni a turisták… 🙂 A majmokkal a környező erdőben is érdemes vigyázni, ételt nem elővenni, táskákat bezárni.
Nusa Penida
Nusa Penida a legnagyobb szomszédos sziget a környéken, tiszta időben Nusa Dua partjairól át is lehet látni. Ide mindenképpen szerettünk volna átmenni, de nem terveztük meg előre. Pár nappal az érkezés után érkezett üzenet az Instára egy Bali-s kép alá, hogy nem szeretnénk e meglátogatni Nusa Penidát.
Kicsit utána néztünk a cégnek (seeyouinnusapenida) és üzenetben fel is vettük a kapcsolatot. Mikor nem írtunk vissza az ajánlatukra egy napig, még engedtek is az árból. Az egy napos túrában (átszámolva 30 ezer forintért hármunknak) itt benne volt a sofőr a Sanur-i kikötőig, (nagyobb forgalomban egy óra út) onnan a 40 perces speedboat jegy Penidára, a helyi sofőr aki körbevisz 4 helyen, egy ebéd és persze a visszaút a hotelig.
Az utazás rendben volt, a sofőr időben ott volt korán reggel, mindenhová kísért minket, megvárta amíg elindul a hajó és csinált rólunk egy képet amit átküldött a másik a sofőrnek aki a szigeten várt. Nem ma kezdték, ez látszott.
A hajó kb. 100 személyes, nagyon gyors, viszont nem tud kijönni a partra ezért be kell gázolni hozzá térdig a tengerbe. Reggel tehát még nem érdemes a legszebb hosszú ruhánkban elindulni. Itt is szabály hogy strandpapucs, váltó nadrág, póló, bikini/fürdőgatya mindig van a táskában.
A napi program a klasszikus Kelingking Beach- Angel’s Billabong- Broken Beach- Crystal Beach négyes volt. Ez fér bele egy napba. Itt is abszolút igaz lett hogy ha szépet akarsz látni menned kell érte. Már az első állomáshoz is elképesztő hegyi “utakon” jutottunk el. Pár kilométer rendes aszfalt után jött a salakos kátyús hegyi szakasz.
A nap végére izomlázunk lett a kapaszkodástól, pedig a sofőr megtett mindent amit lehetett. Egyszerre több tucat kisbusz járja itt az utakat, a megállók közelében dugók is lehetnek. Sok turista próbálta meg önállóan robogóval teljesíteni a túrát, aztán mikor a sáros úton elverte őket a délutáni eső, szerintem átgondolták.
Viszont már az út is gyönyörű, nagyon magasra visz fel kis hegyi falvakon át, úgyhogy lehet nézelődni. Jelenleg mindenhol építkeznek a környéken, Bali kezd tele lenni, jönnek hát át a turisták Lembongan és Penida szigetére.
Kelingking-ről korábban már rengeteg képet láttunk, de érkezés után a valóság így is sokkoló volt. A legszebb tengerpart amit valaha láttam. Elképesztő sziklák, kilátás, lent a mélyben pedig a kristálytiszta érintetlen öböl. Di Caprio érezhette ezt mikor megérkezett a filmben A Part-ra. Csak néhányan merték megkockáztatni hogy lemennek a meredek ösvényen az öbölbe.
Mi sajnos nem tehettük meg Lenny-vel, de ide biztosan visszamegyünk még és megoldjuk. A híres instás képek nagyon viccesen születnek, egy szerencsétlen kisfa ágai közé felmászva készíti el a helyi vezető, vagy a párod. Na ez az amit soha nem látsz majd fent a neten, csak a szépen retusált végeredményt. Kis sorbanállás itt is volt, de nem volt vészes. Kíváncsi vagyok mi lesz majd csúcsidőben.
Indultunk is tovább az Angel’s Billabong- Broken beach állomáshoz. Ezek egymás mellett vannak, így megúsztuk egy úttal. Az első egy természetes infinity pool, derékig érő vízzel, kilátással a tengerre. Itt egy kicsit sokan voltak és ott is felejtették magukat a hely közepén, így nehezebb volt egy jó képet összehozni. Ettől függetlenül meseszép az öböl, azt meg sajnos el kell felejteni hogy modern Robinson-ként egyedül fedezzük fel a természet csodáit.
A Broken Beach pár száz méterrel arrébb van. Egy szinte teljesen zárt kristálytiszta vizű öböl, aminek egy természetes kőhíd alatt van kijárata a tengerhez. Lemenni nem lehet sajnos, csak a tenger felől lehet bejutni. Itt is gyönyörű a kilátás és körbe lehet sétálni az egész öblöt. Nagyon tetszett!
Az egész napos túrához egy ebéd is járt, amit itt fogyasztottunk el, egy nemrég épült kis étterem teraszán. Ez is jól meg volt szervezve, gyorsan hozták, finom volt.
Indultunk is tovább Crystal Beach-re mert tartani kellett a programot. Balin sokszor beborul kora délután és néha esik is, de szerencsére ez most az újabb egy órás zötykölődés alatt kapott el minket. Mire odaértünk, nagyjából el is állt. Ez a part szintén egy öböl, kis szigettel a közepén, amin templom is van.
Gyönyörű pálmafákkal, tiszta parttal, jó snorkel-ező helyekkel. 1000 forintért egész napra lehet bérelni két napágyat, ernyővel. Itt végre szabad program volt, eldönthettük melyik esti speedboat-al megyünk haza. Órákig játszottunk Lenny-vel a parton, fürödtünk, kagylót gyüjtöttünk, aztán lassan indultunk vissza a hajóhoz.
A sofőr itt is megvárta míg beszállunk. Megköszöntük neki a napot és elindultunk vissza a Sanur-i kikötőbe.
Nagyon jó kis túra volt, feltöltődve bár kicsit fáradtan ültünk egymás mellett a hajóban és tudtuk hogy ide még biztosan vissza fogunk jönni!
….folyt köv.
( a blog második része hamarosan érkezik:-))
