Kalandozásaink Nusa Dua-n és a sziget déli részén 3 hét után lassan a végéhez közeledtek. Így sem néztünk meg itt mindent amit szerettünk volna, (pl. az Omnia Bali nevű gyönyörű beach club-ot ahová Lenny-t sajnos még délután sem engedték volna be) de majd legközelebb pótoljuk amit lehet.
Rutinosak vagyunk. Az utolsó nap reggelén mindössze 1 óra alatt összepakoltunk mindent és bevált sofőrünkkel elindultunk a második szállásunkhoz Ubudba.
Ubud Bali szíve és lelke
Ez a történelmi és kulturális központ is, valamint itt található az ősi királyi rezidencia. Több mint 1 óra autóútra van Nusa Dua-tól a dzsungel közepén és errefelé is jó nagy a forgalom, mint szinte mindenhol a szigeten.
A mi szállodánk (Bali Spirit and Relax Hotel) a Monkey Forest-től séta távolságra egy mély folyóvölgy oldalában található, részben ezért is esett rá a választás. Itt is vannak ennél nagyobb és szebb sokcsillagos resort-ok, de egyik sem 20perc sétára a központtól és főleg nem ilyen környezetben. Elképesztő volt a hotel kertje, a kilátás a szobánkból és a környék is.
Nyugalom és jóga
5 perc sétára volt például a folyó másik oldalán az Ubud Yoga Center, ahol több órán is részt vettem korán reggel amíg a fiúk még aludtak. Valamint itt is (mint sok helyen Balin és főleg Ubud-ban) volt egy közösségi iroda és kávézó ahol a digitális nomádok vernek tanyát laptopjaikkal és intézik ügyeiket amikor csak kedvük tartja. Nagyon sokan élnek már így jelenleg a világban,de Balin találkoztam a legtöbb ilyen életvitelű emberrel. Két jógaóra között, egy zaccos Bali kávét kortyolgatva intézik az üzleti teendőket a neten, majd robogóra pattannak és irány egy rizsterasz vagy vízesés.
Van tehát egy nagyon sajátos nyugodt és szabad hangulata ennek a résznek ami rögtön megtetszett mikor odaértünk.
Monkey Forest
Az első utunk késő délután a Majom Erdőbe vezetett, mert Lenny napok óta be volt sózva hogy láthassa őket. Ez Ubud egyik legnagyobb látványossága, ami abból is látszik hogy hatalmas látogatóközpontot építettek mellé és minden nagyon rendezett. Kb. 800 majom él szabadon egy hatalmas területen és gyakorlatilag azt csinálnak amit akarnak.
Ételt bevinni, etetni őket szigorúan tilos, de a sapkát, szemüveget stb. is érdemes elrakni, táskát bezárni, mert vannak köztük bűnöző hajlamú egyedek, akik pillanatok alatt zsebelik ki a velük szelfiző ostoba turistát.
Megetettem én is amit tudtam mielőtt bementünk, de arra nem voltam felkészülve hogy a bekapcsolt táska résén keresztül is képesek kikapni a kajásedénynek gondolt fülhallgató tokomat. 5 másodperc volt az egész és már vitte is. A csúzlis őrök egyből rohantak utána, de már mindegy volt. Remélem lopnak hozzá iPod-ot is és legalább buliznak egy jót! 🙂
Amúgy semmi gond nem volt velük, engedik a fotózást is ha olyan kedvük van és a környező erdő is gyönyörű. Kötelező program ha Balira megy valaki.
A legtöbb vízesés, rizsterasz, instahinta, vulkán, az úszótemplom mind Ubud-hoz van közelebb ezért itt szinte minden nap mentünk valahová. Itt is érdemes egy napos, sofőrős túrákra menni és 4-5 dolgot is megnézni egyszerre.
Waterfall addiction
Az első ilyen túránkban a Tibumana vízesés (2 vízesés egy helyen) – Mount Batur vulkán – Tegalalang rizsterasz – és közben egy Kopi Luwak kávézás egy kávéfarmon – állomások voltak benne. Ez fért bele egy napba.
Egyik hely sem okozott csalódást és mindegyik hozta a korábban már képeken is látott elképesztő látványt. Nem nagyon lehet erről olvasni, de a vízesésekhez kötelező a fürdőruha, törölköző, váltóruha, és akár egy vízhatlan táska.
Sokszor csak a patakokban gázolva lehet eljutni hozzájuk, de minden lépcsőzést sziklán ugrálást és fáradtságot megért mindegyik amit láttunk. Persze itt is mindenki szeretné elkészíteni a tökéletes “ #csakénésavízesés” fotókat ami miatt sokszor várni kell hogy odajuss. Aki nem szereti az ilyesmit mehet reggel 7-8 körül is és valóban egyedül lehet.
A kávéfarmok nagy turistacsalogatók, jó sok is van belőlük az utak mentén, de a jobbak bemutatják az egész eljárást és szuper kostolókat is adnak, így ez a program is megér egy órát. A híres cibetmacskakakából kinyert Kopi Luwak kávé egyébként baromi erős. Én aztán bírom a kávét, de ettől szívdobogást kaptam.
Tegalalang rizsterasz
A nap fénypontja egyértelműen a Tegalalang rizsterasz volt.
Elmondani szinte nem is lehet milyen először meglátni ezt a völgyet fentről. Rengeteg jobbnál jobb kép van az instán, na ezt szorozzátok még meg 10-el. Gyönyörűen kialakított arborétum ez, ahol már rég nem a rizstermelés a lényeg, de ez szinte lényegtelen is. Szép és kész!!! Tessék egyet hintázni a dzsungel fölött, kicsit leülni egy nyugodtabb helyen és élvezni a látványt, a zöld 50 árnyalatát.
(Tipp: A Kanto Lampo vízesést egy másik napon látogattuk meg, és ha tehetitek ne hagyjátok ki ti sem. Kb. 10 kilométerre van Ubud-tól és a legszebb/ legnagyobb vízesés volt amit kint láttunk. Ezzel együtt a legmacerásabb is mert, vagy csúszós köveken levergődve, vagy derékig a folyóban evickélve lehet megközelíteni. A férjem itt a nyakában vitte Lenny-t. Csak a legszükségesebbeket vigyétek le a kocsiból, mert úgyis eláztok. 🙂 )
Pezsgés Ubudban
Amikor épp nem kirándultunk valahová Ubud sétálóutcája mindig jó volt egy kis sétára, nézelődésre, este egy jó vacsorára. Nusa Dua-n nem volt ilyen hangulatú butikokkal, éttermekkel tarkított utca, így jó volt kicsit nézelődni.
A főutca felső végén pedig ott a nagy piac ahol mindent meg lehetett venni a bolti árak feléért is. Sokszor voltunk bent este is, mert a hotelből két óránként ment transzfer Ubud központjába. Az ételekben/éttermekben itt sem csalódtunk, bárhová ültünk be mindig jót ettünk.
Sokan figyelmeztettek hogy a dzsungelben rengeteg lesz a szúnyog, de mi ezt nem igazán tapasztaltuk. Igaz meg is tettünk mindent ellenük, mert flakonszám vettük a helyi pár száz forintos szúnyogriasztót, amit minden boltban lehet kapni és hatékony is volt. Ezzel nem volt tehát problémánk és igazából mással sem. Egyszer sem volt rossz a gyomrunk, a csapvízzel sem volt baj, pedig biztosan nyeltünk belőle, még ha nem is akartunk.
Ulun Danu úszótemplom
A következő egész napos túránk a sziget északi végébe vitt a Beratan tóhoz, amin az Ulun Danu “úszótemplom” is található. Az itt talált új állandó sofőr itt is nagy segítség volt, mert bár neki ez plussz idő és kerülő volt, felvitt a három egymás mellett lévő tó fölé, ahol gyönyörű kilátókból lehetett megcsodálni Bali hegyvidékét.
Az Ulun Danu templom egy hatalmas és nagyon látogatott komplexum, főszezonban sok ezer helyi és külföldi turistával, de ennek ellenére itt sem csalódtunk. Bár kicsit esős volt az idő, lenyűgözött minket a vízre épített gyönyörű templom és a környezete is. 1000 méter felett van, ezért nagyon friss volt a levegő és kellemes a hőmérséklet.
(Tipp: ne mozogjatok együtt a csordával a parton, azonnal béreljetek egy csónakot, evezzetek oda a templomhoz és tolakodás nélkül csinálhatjátok a jobbnál jobb képeket. 🙂 )
Tirta Empul Templom
Így a végéhez közeledve még szeretnék megosztani veletek egy különleges élményt.
Ha csak tehetjük mindig igyekszünk megismerni utazásaink során a helyi embereket, kultúrát és a vallást is. Rengeteget lehet tanulni így a világról, akkor is ha te nem feltétlenül abban hiszel amiben ők.
Így jutottunk el Sri Lankán egy 2000 éves sziklatemplomba, ahol áldást is kaptunk a buddhista szerzetesektől. Balin pedig a Szent Forrás (Tirta Empul) templomához látogattunk el, ami a világörökség része is.
A sofőrünk vitt minket körbe, aki hindu vallású és jól ismeri a templomot. Áldásért jönnek ide is az emberek Indonézia minden részéről, hiszen a helyi vulkáni forrásból származó víznek különleges erőt tulajdonítanak.
Adj hálát és kérj
A rengeteg medencébe ömlő vízsugár mind mást szimbolizál: egészség, boldogság, szeretet (senki nem kér viszont itt gazdagságot, anyagi javakat) és sorban haladva mindegyiknél meg is mártóznak az emberek. Nagyon meghitt és rengeteg erőt adó élmény volt mindannyiunk számára.
Rengeteg kisebb utunk, sétánk, élményünk volt még, de fent leírtak voltak a legfontosabbak.
Sok minden ki is maradt, ezért szinte biztos hogy visszatérünk még ide. Megnézzük a déli strandokat, kicsit Kutát és Seminyak-ot is. Rengeteg lehetőség van ebben a szigetben, minket elvarázsolt teljesen.
Ha tetszett nektek ez a kis beszámoló, igyekszünk majd más útjainkról is írni a jövőben. Addig is menjetek, utazzatok, kiránduljatok és ismerjetek meg minél többet a világból!
Puszi
Alma&Attila&Lenny
